Örömesküvő az Alföldön

 

Gyönyörű szombat volt. Na nem az a tündérmesébe illően szemkápráztatóan csillogó, napfényes fajta, hanem a borús, esős típus, amikor szórt fények uralkodnak és egyik pillanatról a másikra leszakad az ég. Ezeken a napokon elfogja az embert egy felemelő érzés - de, hogy honnan jön, és mikor illan el, senki sem tudja. 

A környező utcák után a külváros felé vettük az irányt, majd egy elhagyott úton elért minket a felhőszakadás. Kriszta kifelé nézett az ablakon, nézte az elsuhanó fákat, a résnyire lehúzott ablakon végigfutó esőcseppeket. "Annyira jól érzem most magam. Olyan jó ez az autózás! - szólt csöndesen, mint aki csak úgy magában beszél. Néhány perc néma száguldás után Dávid a combjára csúsztatta a kezét és vidáman kijelentette: "Másfél óra múlva összeházasodunk!"

Kriszta+Dávid // Örömesküvő az Alföldön